Huszonhárom évvel Louis Armstrong emlékezetes budapesti fellépése után ismét jelentős zenei esemény színhelye volt a Népstadion. Július 27-én itt rendezték meg a világszerte ismert, s napjainkban a legjobbak közé tartozó Queen együttes koncertjét. A tizenöt éve alakult zenekar korábbi hangversenyeiről érkezett hírek és filmfelvételek Magyarországon eddig még soha nem látott szuperkoncertet sejttettek.

   A rockzene "királynője" nem okozott csalódást. A lelátókat és a küzdőteret zsúfolásig megtöltő mintegy 70 ezer poprajongó fantasztikus koncert részese lehetett. Így aztán az éjszakába nyúló Queen-show-ról valóban csak szuperlatívuszokban beszélhetünk. Már maga a három emeletes, 43 méter hosszú és 20 méter széles színpadrendszer is lenyűgöző volt. Az ezernyi lámpával "feldíszített", játékoskijáróban emelt színpad még a Népstadion toronyépületét is eltakarta. Ehhez fogható színpadkolosszust (csak a zenészek mozgására alkalmas tér 20 méter hosszú és 19 méter széles volt) még soha nem építettek rock-koncert számára.
A szemkápráztató látványt a 15 méter magasan lévő tetőszerkezetre szerelt 12 tonnás (!) világítóberendezés biztosította. Ez a 800 ezer watt (!) teljesítményű fényhíd a bonyolult vezérlésű csörlők és hidraulikus emelők jóvoltából olykor szinte egyszerre mozgott. Az ötletes világítást, a zenével tökéletesen összhangban lévő, másodpercnyi pontossággal összeállított színes fénykavalkádot a Supertramp együttes is megirigyelhette volna, amely köztudomásúan a világ legjobb fénytechnikájával dolgozó zenekar.
   A hazai szabadtéri koncertek gyengéje a hangosítás. A közelmúltból jó példa erre a Jethro Tull-nak az MTK-pályán adott hangversenye, vagy Al DiMeola kisstadionbeli fellépése. A Queen megoldotta ezt a problémát. Az e célra kifejlesztett, 100 ezer watt teljesítményű hangberendezése majdnem tökéletes akusztikát biztosított. A technikusok két, egyenként 11 méter magas hangtornyot állítottak föl azért, hogy a színpadtól távolabb ülök is jól halljanak. (A nagy távolságra hordó, amerikai fejgépek egyébként fázisonként 60 ampert vesznek fel.) A 8x8 méteres keverőpultot a pálya közepén helyezték el egy fémvázas építményen, a föld felszínétől 8 méter magasban.
   Bizonyára sokakat érdekel, hogy vajon milyen berendezésekkel érhető el ilyen káprázatos hanghatás. Sajnos csak találgatni lehet, ugyanis az együttes technikusai gondosan letakarták, ill. lefestették a márkajelöléseket. Annyit azért sikerült megtudni, hogy ezt a kiváló minőségű, speciális hangtechnikai berendezést az amerikai Clair Brothers cég fejlesztette ki színpadi hangosítás céljára. E világhírű hangosító cég már 15 éve egyre korszerűbb berendezéseket állít elő, ám eredményeiket nem hozzák nyilvánosságra. Még a gyártási jog sem vásárolható meg. Árusítás helyett inkább borsos áron bérbe adják "szigorúan titkos találmányaikat" a híresebb, s főleg fizetőképes zenekaroknak.
   A Queen - profi zenekarhoz illően - semmit sem bízott a véletlenre. A hangosító- és fényberendezésektől a színpadszerkezeten át a védőkordon-rendszerig mindent magával hozott Budapestre, ami egy világszínvonalú koncerthez elengedhetetlen. Ezt a kb. 100 tonnás, gigantikus, utaztatható apparátust 12 kamion szállította, s a berendezések fölállításáról 200 tagú szakembergárda gondoskodott. Az együttes 53 fős irányító stábját 24 hazai zenekaroknál tevékenykedő műszaki és 24 kisegítő road, 30 tolmács, 32 színpadépítő munkás, köztük hegymászók, ácsok és állványozók segítették. Ezek után talán nem túlzó az a megállapítás, hogy a Queen komplett technikai felszerelése olyan, akár egy kisebb "híradástechnikai gyár", amelyben magasan kvalifikált villamosmérnökök sora dolgozik. Még a Népstadion déli maratoni kapujának a kijáratát is meg kellett nagyobbítani ahhoz, hogy a kamionok és egyéb szállító járművek behordhassák e "gyárat" a küzdőtérre.
   Voltak, akik féltették a koncerttől a Népstadiont, és annak gyepszőnyegét. Nyíri Sándor intézményvezető, a koncert főrendezője elmondta, hogy elővigyázatosságból graboplasttal borították be a műanyag futópályát és a füves pálya egy részét. A színpad súlyát pozdorjalemezből készült alap enyhítette.
   A 10 európai országot érintő, kéthónapos, Queen-turné budapesti állomásának rangját emelte, hogy a Queen Productions Ltd. Megbízásából Zsombolyi János rendező 17 magyar operatőrrel másfél órás filmet készített a koncertről. Ez talán némi kárpótlást jelenthet azoknak, akik egy esetleges második budapesti koncertben reménykedve jegy nélkül maradtak, mert a népstadionban nemcsak a technika, hanem a zene is világszínvonalú volt. Kemény rockzenét játszó együtteseknél egészen egyedülálló, hallatlanul kifinomult zeneiség jellemezte az elhangzott, régi és új Queen-dalokat. Szépen, tisztán csendült fel az elmaradhatatlan, sokszólamú vokál, Brian May káprázatos futamokat csalt elő saját készítésű speciális gitárján. John Deacon remekül basszusgitározott, Roger Taylor dinamikusan dobolt, de a főattrakciót kétségkívül a kivételes egyéniségű, nagy show-man, Freddie Mercury jelentette. Mercury egészen kiválóan, kristálytisztán énekelt, azt csinált a hangjával, amit csak akart. Még a Tavaszi szél vizet áraszt kezdetű népdalt is elénekelte. Természetesen magyarul, és természetesen gyönyörűen. Az ő szuggesztív, feledhetetlen alakításának jelentős szerepe volt abban, hogy a Queen csodálatos két órával ajándékozta meg a jelenlévőket.
   Az örömbe azért némi üröm is vegyült. A koncertre érkező nézők ezúttal is, immár ki tudja hányadszor, csak egy résnyire nyitott (egyébként hatalmas) kapun mehettek be a küzdőtérre, egyesével, három jegy- és csomagellenőrzés után. A rendezőség szemmel láthatóan nem volt ura a maga előidézte helyzetnek. A kapu előtt tumultuózus jelenetek zajlottak, az értelmetlenül felbőszített tömeg egymást taszigálta. De hát minderről nem a Queen tehetett.

Hollós László

Hazai helyzetkép

A Queen együttes a Népstadionban ízelítőt adott abból, hogyan is kell 1986-ban zeneileg és technikailag egyaránt magas színvonalon elkápráztatni a szórakozni vágyókat. A látottak és hallottak alapján önkéntelenül felmerül a kérdés: vajon a magyar zenekarok és cégek műszaki-technikai felszerelésével "összehozható-e" egy ehhez hasonló koncert?

   - Véleményem szerint nem - mondja Doszpod József, az Ifjúsági Rendező Iroda hangmérnöke. - A Volán -pályán megtartott Motorhead-koncertre az egész országból hordták össze a hangvetőket, keverőberendezéseket, kábeleket. De ez a felszerelés meg sem közelítette a Queen műszaki apparátusát.
   - Az IRI viszonylag korszerű berendezésekkel rendelkezik. Ami a minőséget illeti, már megközelítjük a nyugati színvonalat, ám a 100 ezer wattal jelenleg még nem versenyezhetünk.
   - Hangsugárzó berendezéseink, amelyeket az amerikai JBL cég gyárt, világviszonylatban is a legjobbak közé tartoznak. Nem véletlen, hogy ez a típus a Clair Brothers cég felszerelésében is megtalálható. Végerősítőinket a nyugatnémet BGW cégtől vásároltuk, s két kiváló minőségű, Soundcraft típusú angol keverőpultunk is van. Felszerelésünkhöz még Yamaha és Roland effektberendezések, valamint Shure és AKG mikrofonok tartoznak. Normális körülmények között hangberendezésünkkel minden oldalról kb. 8-10 ezer watt teljesítmény sugárzik. Október óta 6-7 nyugati zenekar külföldi turnéján segédkeztünk, s nem vallottunk szégyent műszaki apparátusunkkal. A hangosításban tehát nem vagyunk túlzottan lemaradva a világszínvonaltóé. A fénytechnika terén viszont még bőven van mit pótolni.

Zene, zene, zaj

Már egy 20-30 ezer wattos teljesítménnyel játszó zenekar is alaposan próbára teszi a hallgatóság dobhártyáját. A Queen e jelentős hangerőnek több mint háromszorosát "produkálta". Dr. Budavári Éva főorvostól az Egészségügyi minisztérium főelőadójától megkérdeztük: milyen hatást gyakorol az emberi szervezetre a koncertek zaja, a kívánatosnál hangosabb zene?

   - Egy ilyen több órán át tartó, feltehetően 100 decibelt meghaladó hangintenzitású koncert jelentős hallószervi kifáradást okozhat. Az erős zajhatásra ideiglenes hallásküszöb-emelkedés lép fel. A túlterhelés következtében a hallósejtekben anyagcserezavar alakulhat ki, s így átmeneti halláscsökkenés jöhet létre. Még az egészséges hallószervű embernek is csak néhány órával a koncert után regenerálódik a hallása. Ám azoknál, akik rendszeresen járnak hangversenyekre és otthon is nagy hangerővel hallgatják a magnót, a rádiót, tehát zajos környezetben élnek (sajnos, ez a fiatalok többségére jellemző), várhatóan hamarabb bekövetkezhet halláskárosodás. A zajra különösen érzékeny emberek - ilyenek a lakosság kb. 10 százaléka - pedig jobban tennék, ha elkerülnék a koncerteket.
   - A zaj nemcsak a hallószervre, hanem a gyomorperisztaltikára, a nyálkiválasztásra, az anyagcsere-változásra, a pulzusfrekvenciára, a légzésszám növekedésére és a vérnyomás átmeneti emelkedésére is hatást gyakorolhat. A zajterhelés tehát ún. vegetatív idegrendszeri irányítás alatt álló tüneteket is előidézhet. Zajos környezetben élőknél pl. gyakrabban fordulhat elő gyomorfekély, magas vérnyomás. E betegségeknek kétségkívül több oka lehet, de kialakulásukban a zaj is közrejátszhat.
   - A nagyobb beat-koncertek a környéken lakók nyugalmát is alaposan megzavarják. Ilyenkor a házak előtt mért zajszint gyakran túllépi a rendeletekben megszabott határértékeket. Közismert a környezeti zaj alvásra gyakorolt zavaró hatása. Az alvó embert már az is befolyásolja, ha egy gépkocsi halad el az ablaka alatt: emelkedik a vérnyomása és a felületes alvási periódusa is több lesz. Föl sem kell ébrednie, a szervezete mégis reagál a zajra. Ha a koncertek közelében lakók ráadásul még zajos munkahelyen is dolgoznak, akkor könnyen elképzelhető, hogy esetükben gyakrabban tapasztalhatók olyan pszicho-vegetatív tünetek, amelyek az évek múlásával betegségekhez vezethetnek.
   - Huzamosabb időn át a 80 decibel fölötti zajszint általában már káros lehet az emberi szervezetre. Egy 120 decibeles, nagyon rövid ideig tartó zajhatás pedig egészen komoly, maradandó hallószervi károsodást okozhat. Mindenesetre én még egy 100-110 decibeles hangversenyre sem mennék el szívesen. A kisebb hangerejű koncertek biztos, hogy kevésbé ártanának az egészségnek.