Amikor az inspiráció beüt, a legjobb, ha az ember nem spilázza túl a dolgokat. Erre rájött a Queen énekese, Freddie Mercury is, és amely inspiráció hozta a zenekar első slágerlistás számát az Egyesült Államokban.
A zenekar már épp tervezte az 1978-as Jazz lemez utáni folytatást, mivel az az előző, az 1977-ben megjelent News of the World című lemezhez képest kereskedelmileg igencsak szerény számokat produkált.
„Hallottuk, hogy van egy kiváló stúdió Münchenben, amelynek Musicland a neve, aztán azt a meglehetősen trehány munkamódszert választottuk, hogy csak bementünk a stúdióba lesz-ami-lesz alapon, aztán kitaláljuk, mit játsszunk” – mondta Brian May a zenekarról szóló Days of Our Lives című dokumentumfilmben.
„Az első dolog, amit csináltunk, az a Crazy Little Thing… volt” – emlékezett vissza Roger Taylor. „Freddie írta a fürdőkádban, a müncheni Bayerischer Hof Hotelben.”
„A Crazy Little Thing Called Love 5 vagy 10 percbe került nekem” – nyilatkozta Mercury a Melody Maker-nek 1981-ben. „Gitáron szereztem, a gitározáshoz persze tökhülye vagyok, de ebből a szempontból teljesen megfelelt, mert ez a dal kijött abból a pár akkordból, amit ismerek.”
Az énekes tartott tőle, hogy az ihlet hamar elszáll, ezért gyorsan megkérte a zenekar többi tagját, hogy rohanjanak be a stúdióba, felvenni a dalt.
Reinhold Mack, aki a készülő, és később a The Game címmel megjelenő album hangmérnöke volt, úgy idézte fel az eseményeket, hogy nagyon gyorsan, szinte percek alatt kellett összeállítani a stúdió felszerelését, és azon nevetett, hogy Freddie azt mondta, azért kell nagyon sietősen dolgozniuk, mert különben megjelenik May, akivel „a dolgok kicsit lassabban mennek”.
Brian May az Absolute Radio-ban 2011-ben a dalra emlékezvén elmondta, hogy a dal Freddie tisztelgése volt Elvis felé. „Nagyon szerette Elvist és Cliff Richard-ot. Freddie megírta, nagyon gyorsan elrohantak a srácokkal és felvették. Mire odaértem, már majdnem készen volt. A hangzás, amit Mack összerakott, nagyon elementáris, visszhangos és tágas. Minden olyan rock ’n rollos benne.”
Hogy elkapják az 50-es évek hangzását, Mack meggyőzte Brian-t, hogy hagyja ott a komfortzónáját, ne a Red Special-lal szólózzon, hanem használjon helyette egy Fender Telecastert.
„Roger öreg, agyonstrapált, még fából készült Telecasterén játszottam” – mondta Brian. „Ráerőltettem magam. Mack ötlete volt. Nem akarok Telecasteren játszani. Egyszerűen nem az én stílusom. De a Crazy Little Thing Called Love egy amolyan próbálkozásféle volt, akkor és ott pont jó is volt. Ezért mondtam Mack-nek, oké, ha összerakja, akkor játszom rajta.” „Egy Mesa/Boogie erősítőn keresztül hozta ki a hangot, amivel én nem is boldogulnék. Kipróbáltam, jól szólt.”
Nem csupán ezzel a dallal merészkedett Brian May új vizekre, Freddie-nek a komfortzónából való kilépése a dal befejezése után is folytatódott. Habár csupán pár akkordot tudott, az albumon, az élő koncerteken is játszott ritmusgitáron.
„Nagyon merész lépés volt”- mondta Mercury a Circus-nak 1980-ban, amikor felidézte, milyen volt első alkalommal kilépni a színpadra a hangszerrel. „Az első néhány este idegtépő volt, de aztán jól alakult minden. Én írtam a Crazy-t, én játszok ritmusgitáron a felvételen, jól működik, mert Brian úgy játssza fel az összes szólót, mint ahogy szokta. Én csak pár akkordot ismerek.”
A rajongókat persze nem annyira foglalkoztatta Freddie hiányos gitártudása. 1980. február 23-án a dal a Queen első alkalommal érte el a slágerlista legfelső szintjét az Egyesült Államokban, első lett egyszerre a Billboard-on, a Record World-ön és a Cashbox-on.
„Még mindig a The Game lemezt csináltuk Münchenben, amikor valaki mondta, hogy a Crazy 1. lett Amerikában” – emlegette fel Roger Taylor.
A The Game lemezről egy további dal lett slágerlista első helyezett Amerikában, az Another One Bites The Dust, 1980. október 4-én.
Fordította: Rásó Attila
Forrás:
